Százhúsz éve április 11-én született József Attila. Minden évben ezen a napon emlékezünk meg a magyar költészet egyik legnagyobb alakjáról, aki sosem félt kifejezni gondolatait, érzéseit, s aki munkásságával mély nyomot hagyott a magyar irodalom történetében.
A költészet nem csupán szép szavak halmaza. Ahogy József Attila írja egyik versében:
„A szívem, mint a tenger, mely hullámzik, nem nyugszik.”
A költészet egy olyan varázslat, amely elvezet bennünket a gondolatok, érzések és álmok világába. Segít megérteni a világot, önmagunkat és másokat. A vers nemcsak kifejezi a belső világunkat, hanem szárnyakat is ad a képzeletnek, hogy eljuthassunk a legrejtettebb helyekre is.
Ilyen kalandozásra hívtuk iskolánk tanulóit, versírásra biztattuk őket. Gyönyörű versek és versillusztrációk születtek. A diákok és felnőttek szavazhattak az elkészült alkotásokra.
A helyezésektől függetlenül mindenki nyertes, aki részt vett ebben az alkotási folyamatban.
Dienes Petra, Szepesi Krisztina, Vargáné Simkó Anna
