Újabb nyertes Határtalanul pályázatnak örülhettünk ebben a tanévben is. 2025. április 13-án indultunk a négy napos kirándulásra, ezúttal Erdélybe. 21 tanuló és 2 kísérő (Szepesi Krisztina és Fülpes László) utazhatott.
Az első nap első látnivalója a Nagyváradi római katolikus bazilika volt. Vasárnap lévén misére gyülekeztek az emberek, így csak rövid időt tudtunk itt eltölteni. A Királyhágón megpihentünk, majd Kolozsvárig utaztunk. Megnéztük Mátyás király szülőházát, majd a lovas szobrát, aztán bementünk a Szent Mihály templomba. Sétánk a Házsongárdi temetőnél végződött. Folytattuk az utazást, majd időben megérkeztünk Nyikómalomfalvára. A bőséges vacsora után elfoglaltuk szállásunkat.
A második napot Székelyudvarhely nevezetességeinek megismerésével kezdtük. A Vasszékely szobra, a Református Kollégium és a Főtér után a Szoborparkban elénekeltük a Székely himnuszt. Emlékszalagot helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc szobránál, majd a következő helyszínen, Szelykefürdőn Orbán Balázs sírjánál is. A Mini Erdély Park felfedezése mindenki számára nagy élményt jelentett. A délutánt Segesváron töltöttük. Felmentünk a Diáklépcsőn, megnéztük az Óratornyot, a várfalat és Petőfi szobrát. Ezután a Szarvas-háznál kaptak a gyerekek lehetőséget arra, hogy kis csoportokban fedezzék fel a vár további látnivalóit. Visszafelé még megálltunk Fehéregyházán és a Petőfi-emlékműnél ahol újabb emlékszalagot kötöttünk. A szállásra érve fogadott a finom vacsora, utána pedig a táncház. A tartalmas és fárasztó nap ellenére mindenki jól érezte magát.
A harmadik napunkat Nyikómalomfalván kezdtük, ahol a székelykapuk készítésének tudományába avatott be minket egy helybéli fafaragó. Megnéztük a település jellegzetes kapuit, majd a műhelyben a gyerekek kézbe is vehették a szerszámokat és kipróbálhatták azokat. Utána Korondon két további mesterség rejtelmeibe avattak be minket: előbb a méhészet, majd a taplászat mestere tartott foglalkozást. A méhésznél nagyon sokféle mézet kóstoltunk, a taplász pedig bemutatta, hogy milyen használati tárgyakat lehet taplógombából készíteni. A következő állomás a parajdi sóbánya volt. A gyerekek nagy lelkesedéssel fedezték fel a termeket, játszottak, nézelődtek. Utána újra Korondon álltunk meg. A kősó feldolgozásával ismerkedhettek meg a sóvágónál, aki tréfás mondásaival jó kedvre derítette a társaságot. Vacsora után összegyűltünk a társalgóban és megbeszéltük, értékeltük a három nagyon tartalmas nap történéseit.
A negyedik nap reggelén elbúcsúztunk a házigazdától, akinek nagy köszönetünket fejeztük ki a szíves vendéglátásért és a bőséges ellátásért. Jól éreztük magunkat ezen a szálláshelyen. Szovátán elsétáltunk a Medve-tóhoz, gyönyörködtünk a villanegyed szépségében, majd indultunk haza. Királyhágón búcsút intettünk a szépséges Erdélynek, annak reményében, hogy lesz még lehetőségünk újra eljutni ide.
Fülpes László
