Október 6.-án megemlékeztünk az aradi vértanúkról, azokról a bátor férfiakról, akik 1848-1849 forradalmi eseményeiben kiálltak az elnyomás ellen, és hazánkért vérüket áldozták. Ez az ünnepség nemcsak az emlékezésről szólt, hanem arról is, hogy tanuljunk azoktól a példáktól, amelyeket ezek a hősök hagytak számunkra.
Az aradi vértanúk története arra emlékeztet minket, hogy a szabadság és az igazságosság értékei sosem vesznek el. Tanuljunk tőlük arról, hogy a hűség a hazához és a közösségünkhöz mennyire fontos érték.
Emlékezzünk a 13 Aradon kivégzett honvédtábornokra és a Pesten hősi halált halt miniszterelnökre. Utolsó szavaik így szóltak:
Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Török Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.”
Pöltenberg Ernő: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Nagy-Sándor József: „Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Leiningen-Westerburg Károly: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?”
Lahner György: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”
Knézich Károly: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Kiss Ernő: „Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok…”
Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Aulich Lajos: „Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”
gróf Batthiány Lajos: „Éljen a haza! Rajta vadászok!”
Antal-Oláh Márta, Szepesi Krisztina
