Határtalanul utazás Erdélybe – Kossuth Lajos Tagiskola

Az idei tanévben immár másodszor volt szerencsénk reszt venni a Határtalanul Programban a Nyárády András Általános Iskola tagiskolájaként. 13 tanuló és két kísérő pedagógus ezúttal Erdélybe utazhatott négy napra, hogy megismerkedjenek az ott élő magyar emberekkel, megcsodálhassanak történelmi és földrajzi nevezetességeket, olyanokat, amelyek valamikor még Magyarország részét alkották.

Az első napon két jelentős történelmi várost ejtettünk útba: Nagyváradot, és a Király-hágón tett kis pihenő után Kolozsvárt. Nagyváradon megcsodálhattuk az érseki palotát és rövid időt tölthettünk el a katolikus székesegyházban, Kolozsváron pedig megnéztük Mátyás király szülőházát, lovasszobrát, majd a Szent Mihály templomba is bemehettünk, végül elsétáltunk a Házsongárdi temetőhöz. Utunkat folytattuk és estére meg is érkeztünk szálláshelyünkre, Nyikómalomfalvára, ahol a finom meleg vacsora után elfoglaltuk szobáinkat.

Második napon először Székelyudvarhely nevezetességeit tekintettük meg: a Vasszékely szobrát, a Református Kollégiumot, a Főteret és a Szoborparkot, ez utóbbinál emlékszalagot helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc szobránál s elénekeltük a Székely himnuszt. Utunk ezután Szelykefürdőre vezetett. Egy csodálatos székelykapu sor vezetett a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírhelyéhez, ahol szintén elhelyeztünk egy emlékszalagot. A Mini Erdély Park mindenkit elvarázsolt. A délutánt Segesváron töltöttük. Megnéztük az Óratornyot, felmentünk a diáklépcsőn a várfalhoz és a Petőfi szoborhoz. A gyerekek lehetőséget kaptak arra, hogy fedezzék fel a vár további látnivalóit. A nap végeztével még megálltunk Fehéregyházán a Petőfi-emlékműnél ahol újabb emlékszalagot kötöttünk. Az estét egy fergeteges táncházzal zártuk, ahol elsajátíthattunk néhány alap-tánclépést a helyi Boróka táncegyüttes fiatal növendékeinek segítségével.

A harmadik nap szintén bővelkedett programokban. Nyikómalomfalván egy helyi fafaragó mester avatott be minket a székelykapuk készítésének rejtelmeibe. A műhelyben a gyerekek kézbe is vehették a szerszámokat és kipróbálhatták azokat. Utána Korondon két további mesterséggel, a méhészettel és taplászattal ismerkedhettünk meg közelebbről. A méhésznél 16 féle mézet kóstoltunk meg, a taplászmesternél pedig rácsodálkozhattunk, hogy milyen használati tárgyakat lehet taplógombából készíteni. Ezután lementünk a parajdi sóbányába. A gyerekeknek nagy öröm volt a bánya mélyén található játszótér, ahol kedvükre szórakozhattak nézelődhettek. Aztán újra Korondra mentünk és a kősó feldolgozásával ismertetett meg minket egy tréfás sóvágó, aki amellett, hogy fontos ismereteket adott át a gyerekeknek, jó kedvre is derítette őket. Este, a vacsora után megbeszéltük és értékeltük a három nagyon tartalmas nap történéseit.

Az utolsó nap köszönetünket fejeztük ki házigazdánknak a szíves vendéglátásért, finomabbnál finomabb ételekért, az ellátásért. Búcsúzás után elindultunk hazafelé, de még útba ejtettük Szovátát, ahol elsétáltunk a Medve-tóhoz s gyönyörködtünk a villanegyed szépségében. Királyhágón megpihenve még egyszer visszatekintettünk Erdély csodálatos magaslataira. Reméljük, hogy lesz még lehetőségünk újra visszatérni erre a lenyűgözően szép vidékre, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok nevezetességet megismerhettünk, mesterségeket leshettünk el, és vendégszerető emberrel találkozhattunk. S nem utolsó sorban rácsodálkozhattunk arra, hogy milyen csodálatos is az a hűség, ahogyan az ott élő emberek annyi elszenvedett év után ragaszkodni tudnak magyarságukhoz.

Zsurek Edina